A cukor
A cukor fogyasztása már sajnos csecsemőkorban elkezdődik. A szülő a kisbabának cukrozott teát ad. S ezzel már el is kezdődött a gyermek hozzászoktatása az édes ízhez. A kisgyermek már követeli a csokit, a cukrot, a nyalókát és a cukrozott, szénsavas „üdítőitalokat”, amelyek azonban egyáltalán nem üdítenek, hanem aláássák a gyermek egészségét.
A fenti termékek a civilizált társadalom termékei és az emésztőrendszer működését rontják. Ezekhez a termékekhez néhány évtizede még csak ritkán lehetett hozzájutni. Manapság azonban napi szinten történik a fogyasztásuk.
A finomított fehér cukor a legerősebb savképző anyag, s emiatt anyagcsere betegségeket okoz. A cukor fogyasztása számtalan betegség okozója. A teljesség igénye nélkül a cukorbetegségen kívűl epilepsziát, epehólyag-gyulladást, vastagbélgyulladást, elmezavarokat, szívbetegségeket, hiperaktivitást okoz.
Ezt a témát igen kimerítően összefoglalja a Cukor blues c. könyv, amelyet ajánlok elolvasásra.A most felsorolásra kerülő termékek, ha a nevük más is, a szervezetben ugyanúgy viselkednek mint a finomított, fehér cukor:
- Barna cukor
- Gyümölcscukor /fruktóz/
- Szőlőcukor
- Juharfa szirup
- Tejcukor
- Almalé és körtelésürítmény
Cukor helyett a méz mértékletes fogyasztását, de még inkább a bioboltokban kapható Sztívia nevű növényt használhatjuk ételeink és italaink megédesítésére. Megvásárolható szárított növényként, amelyet otthon megőrölhetünk. De kapható csepp, kivonat és poralalkban is. Régi bevált módszer még süteményekbe az asztalt gyümölcs.
A teljes nádcukor /szárított cukornádlé/, valamint a teljes cukor /szárított cukorrépalé/ fogyasztható, de igazán tiszta termékehez nehéz hozzájutni.
A mesterséges édesítőszerek más okokból szintén nem ajánlatosak.
